A tanult optimizmus használata az életedben


, 2021/10/15

A tanult optimizmus magában foglalja annak a képességnek a kifejlesztését, hogy a világot pozitív szemszögből szemléljük. Gyakran állítják szembe a tanult tehetetlenséggel. A negatív önbeszéd megkérdőjelezésével és a pesszimista gondolatok pozitívabbakkal való felváltásával az emberek megtanulhatják, hogyan válhatnak optimistábbá.

    Tanult viselkedés

Az optimistább emberré válásnak számos előnye van. Az optimizmus számos előnye közül a kutatók a következőket fedezték fel: Jobb egészségügyi eredmények: Egy 83 tanulmány metaanalízise megállapította, hogy az optimizmus jelentős szerepet játszik a szív- és érrendszeri betegségek, a rák, a fájdalom, a fizikai tünetek és a halálozás egészségügyi eredményeiben.Jobb mentális egészség: Az optimisták magasabb szintű jólétről számolnak be, mint a pesszimisták.

A kutatások arra is utalnak, hogy a tanult optimizmus technikák tanítása jelentősen csökkentheti a depressziót. Magasabb motiváció: Az optimistábbá válás segíthet a motiváció fenntartásában a célok elérésekor is. Amikor például fogyni próbálnak, a pesszimisták feladhatják, mert úgy gondolják, hogy a diéták soha nem működnek. Az optimisták ezzel szemben nagyobb valószínűséggel koncentrálnak azokra a pozitív változásokra, amelyeket meg tudnak tenni, és amelyek segítenek nekik elérni a céljaikat.

Hosszabb élettartam: Tanulmányok kimutatták, hogy az optimista emberek általában tovább élnek, mint a pesszimisták.

Alacsonyabb stressz-szint: Az optimisták nemcsak kevesebb stresszt élnek át, hanem jobban is megbirkóznak vele. Hajlamosabbak ellenállóbbak lenni, és gyorsabban felépülnek a kudarcokból Ahelyett, hogy a negatív események hatására túlterhelődnének és elkedvetlenednének, inkább arra összpontosítanak, hogy olyan pozitív változásokat hajtsanak végre, amelyek javítják az életüket.

Egy tanulmányban a depresszió kockázati tényezőivel rendelkező gyermekeket egy olyan képzési programba helyezték, ahol a tanult optimizmussal kapcsolatos készségeket tanítottak nekik. A vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a kockázati tényezőkkel rendelkező gyermekeknél sokkal nagyobb valószínűséggel jelentkeztek a közepes vagy súlyos depresszió tünetei a kétéves követéskor. Azoknál azonban, akik a tanult optimizmusról szóló képzésben részesültek, fele akkora valószínűséggel alakultak ki a depresszió ilyen tünetei.

5 hihetetlen tény az optimistákról

Optimizmus vs. pesszimizmus

A pesszimista emberek hajlamosak menekülő vagy elkerülő magatartásformákat alkalmazni a stressz kezelésében; azt is hagyhatják, hogy a jövővel kapcsolatos kétségeik elriasszák őket a próbálkozástól. Az optimisták ezzel szemben aktívan törekszenek olyan dolgokra, amelyek javítják a jólétüket, és megpróbálják minimalizálni a stresszt az életükben. Általában reményteljesebbek a jövővel kapcsolatban.

Az optimisták és a pesszimisták általában a magyarázó stílusukban különböznek egymástól, vagyis abban, hogy hogyan magyarázzák az életükben zajló eseményeket. E magyarázó stílusok fő különbségei általában a következőkre összpontosulnak:

Állandóság: Az optimisták hajlamosak a rossz időket ideiglenesnek tekinteni. Emiatt hajlamosak arra is, hogy a kudarcok vagy kudarcok után jobban talpra tudjanak állni. A pesszimisták inkább állandónak és megváltoztathatatlannak látják a negatív eseményeket. Ezért gyakran hajlamosabbak feladni, amikor a dolgok nehezebbé válnak.

Személyre szabottság: Amikor a dolgok rosszul mennek, az optimisták hajlamosak a külső erőkre vagy körülményekre hárítani a felelősséget. A pesszimisták ezzel szemben inkább önmagukat hibáztatják az életükben bekövetkezett szerencsétlen eseményekért. Ugyanakkor az optimisták hajlamosak a jó eseményeket saját erőfeszítéseik eredményének tekinteni, míg a pesszimisták a jó eredményeket külső hatásokhoz kötik.

Átütőerő: Amikor az optimisták egy területen kudarcot tapasztalnak, nem hagyják, hogy az befolyásolja a más területeken szerzett képességeikről alkotott meggyőződésüket. A pesszimisták viszont a kudarcokat áthatóbbnak tekintik. Más szóval, ha egy dologban kudarcot vallanak, úgy vélik, hogy mindenben kudarcot fognak vallani. A kutatások szerint a pesszimisták általában kisebbségben vannak. A legtöbb ember (a becslések 60-80 százalék között mozognak) különböző mértékben optimista.

Az optimizmus eredete

A tanult optimizmus egy olyan fogalom, amely a pszichológia viszonylag fiatal, pozitív pszichológia néven ismert ágából alakult ki. A tanult optimizmust Martin Seligman pszichológus vezette be, akit a pozitív pszichológia mozgalom megalapítójának tartanak. Seligman szerint az optimizmus megtanulásának folyamata fontos módja annak, hogy az emberek maximalizálják mentális egészségüket és jobb életet éljenek.

Seligman maga is utalt arra, hogy munkája kezdetben a pesszimizmusra összpontosított. Klinikai pszichológusként hajlamos volt a problémákat és azok megoldásának módját keresni. Csak amikor egy barátja rámutatott, hogy munkája valójában az optimizmusról szól, akkor kezdett igazán arra összpontosítani, hogyan lehet azt, ami jó, még jobbá tenni.

Mi áll a pozitív gondolkodás pszichológiája mögött?

Tanult tehetetlenség. Seligman munkássága elején az úgynevezett tanult tehetetlenségre összpontosított, ami azt jelenti, hogy feladod, amikor úgy gondolod, hogy semmi, amit teszel, nem fog változtatni semmin. A magyarázó stílusok szerepet játszanak ebben a tanult tehetetlenségben. Az, hogy az emberek hogyan magyarázzák a velük történt dolgokat, hogy külső vagy belső erők által okozottnak tekintik-e azokat, hozzájárul ahhoz, hogy az emberek megtapasztalják-e ezt a tehetetlenséget vagy sem.

Új irány a pszichológiában.

E paradigmaváltás eredményeként Seligman könyvet írt, amelynek középpontjában a tanult optimizmus pszichológiája áll. Munkája segített inspirálni a pozitív pszichológia felemelkedését. Seligman később az Amerikai Pszichológiai Társaság elnöke lett, az APA történetének legnagyobb szavazatával megválasztva. Az év témája a pozitív pszichológia témájára összpontosított.

Úgy vélte, a pszichológia csak félig van kialakulva. Míg a mentális betegségek, traumák és pszichológiai szenvedések kezelésével kapcsolatos kutatásoknak és gyakorlatnak volt egy szilárd alapja, addig a másik oldal, amely arra összpontosított, hogyan legyünk boldogok és hogyan éljünk jó életet, még csak gyerekcipőben járt. Úgy vélte, hogy ha az emberek megtanulják, hogyan váljanak optimistává, egészségesebb és boldogabb életet élhetnek.

Meg lehet tanulni az optimizmust?

Bár egyértelmű lehet, hogy az optimizmus hasznos lehet, ezután kérdéssé válik, hogy az emberek meg tudják-e tanulni, hogy pozitívabb perspektívát vegyenek fel. Vajon még a legpesszimistább emberek is át tudják-e alakítani a világnézetüket?

Természet kontra nevelés

A kutatók szerint az optimizmus szintjét amellett, hogy részben örökletes, a gyermekkori tapasztalatok is befolyásolják, beleértve a szülői melegséget és az anyagi stabilitást.

Seligman munkája azonban azt sugallja, hogy lehetséges megtanulni azokat a készségeket, amelyek segítségével optimistább emberré válhatunk. Ezeket a készségeket bárki megtanulhatja, függetlenül attól, hogy kezdetben mennyire pesszimista.

Az optimizmus fejlesztésének optimális ideje

Seligman kutatásai azt sugallják, hogy hasznos lehet, ha a gyerekeknek elég későn tanítjuk meg az optimizmus készségeit, hogy a gyerekek rendelkezzenek a saját gondolataik átgondolásához szükséges metakognitív készségekkel, de még a pubertáskor kezdete előtt. Ezeknek a készségeknek a megtanítása ebben a kritikus időszakban lehet a kulcs ahhoz, hogy a gyerekek számos pszichológiai betegséget, köztük a depressziót is kivédhessék.

Az ABCDE modell

Seligman úgy véli, hogy bárki megtanulhatja, hogyan válhat optimistábbá. Kidolgozott egy tanult optimizmus tesztet, amelynek célja, hogy segítsen az embereknek felfedezni, mennyire optimisták. Azok az emberek, akik optimistábban indulnak el, tovább javíthatják saját érzelmi egészségüket, míg a pesszimistábbak előnyére válhat, hogy csökkentik a depresszió tüneteinek esélyét.

Seligman optimizmus tanulására vonatkozó megközelítése az Aaron Beck által kifejlesztett kognitív viselkedési technikákon és az Albert Ellis által megalkotott racionális érzelmi viselkedésterápián alapul. Mindkét megközelítés a viselkedést befolyásoló mögöttes gondolatok azonosítására, majd az ilyen hiedelmek aktív megkérdőjelezésére összpontosít.

Seligman megközelítése a tanult optimizmus "ABCDE" modelljeként ismert:

Szerencsétlenség: A helyzet, amely választ követel

Hiedelem: Hogyan értelmezzük az eseményt

Következmény: Az, ahogyan viselkedünk, reagálunk vagy érzünk.

Vitatkozás: A meggyőződés vitatására vagy vitatására fordított erőfeszítéseink.

Energetizálás: Az eredmény, ami abból származik, hogy megpróbáljuk megkérdőjelezni a hiedelmeinket.

Ennek a modellnek a használata ahhoz, hogy megtanuljunk optimistábbak lenni. Íme néhány példa.

Szerencsétlenség

Gondolj egy nemrégiben bekövetkezett valamilyen nehézségre, amivel szembe kellett nézned. Ez lehet valami, ami az egészségével, a családjával, a kapcsolataival, a munkával vagy bármilyen másfajta kihívással kapcsolatos. Képzeld el például, hogy nemrég elkezdtél egy új edzéstervet, de nehezen tartod magát hozzá.

Hiedelem

Jegyezd fel, hogy milyen gondolatok futnak át az agyadon, amikor erre a nehézségre gondolsz. Légy olyan őszinte, amennyire csak tudsz, és ne próbáld szépíteni vagy szerkeszteni az érzéseid. Az előző példában olyan dolgokat gondolhatsz, mint például: "Nem vagyok jó az edzéstervem betartásában", "Soha nem fogom tudni elérni a céljaimat", vagy "Talán nem vagyok elég erős ahhoz, hogy elérjem a céljaimat".

Következmény

Gondold át, hogy a 2. lépésben rögzített hiedelmekből milyen következmények és viselkedésformák következnek. Ezek a hiedelmek pozitív cselekedeteket eredményeztek, vagy megakadályoztak a céljaid elérésében? Példánkban gyorsan rájöhetsz, hogy a negatív hiedelmek, amelyeket kifejeztél, megnehezítették az edzésterv betartását. Talán elkezdted gyakrabban kihagyni az edzéseket, vagy kevesebb erőfeszítést tettél, amikor elmentél az edzőterembe.

Vitatod a címet.

Vitasd meg a hiedelmeid. Gondolkodj el a 2. lépésben megfogalmazott hiedelmeiden, és keress olyan példákat, amelyek bizonyítják, hogy ezek a hiedelmek tévesek. Keress olyan példát, amely megkérdőjelezi a feltételezéseidet. Gondolj például az összes olyan alkalomra, amikor sikeresen befejezted az edzést. Vagy akár más alkalmakat is, amikor kitűztél egy célt, dolgoztál érte, és végül elérted azt.

Energetizálás

Gondold végig, hogyan érzed magad most, hogy megkérdőjelezted a hiedelmeidet. Hogyan érezted magad a korábbi hiedelmeid megkérdőjelezésével? Miután végiggondoltad azokat az alkalmakat, amikor keményen dolgoztál t a céljaidért, talán még energikusabbnak és motiváltabbnak érzed magad. Most, hogy láttad, hogy nem is olyan reménytelen a helyzet, mint korábban hitted, talán még inkább inspirálttá válsz arra, hogy tovább dolgozz a céljaidért.

Az optimizmus megtanulása időbe telhet

Ne feledd, hogy ez egy folyamatos folyamat, amelyet lehet, hogy gyakran kell ismételni. Amikor kihívással találod magad szemben, igyekezz követni ezeket a lépéseket. Végül könnyebbnek fogod találni a pesszimista hiedelmek azonosítását és a negatív gondolatok megkérdőjelezését. Ez a folyamat végül abban is segíthet, hogy felváltja negatív gondolataid, és nagyobb optimizmussal közelítss a kihívásokhoz.

Kritikák és lehetséges buktatók

Egyes kritikusok azzal érvelnek, hogy egyes tanult optimizmus tréningprogramok kevésbé arról szólnak, hogy megtanítsák az embereket optimistábbá válni, és inkább arról, hogy csökkentsék a pesszimizmust. Más kutatók úgy vélik, hogy a magyarázó stílusoknak valójában kevesebb közük lehet az optimizmushoz, mint korábban hitték.

Más kutatások azt is felvetették, hogy az optimizmusnak negatív oldala is lehet.

A mérgező pozitivitás például, amely a pozitív gondolkodást túlságosan általánosító szélsőségekig viszi, valójában árthat azoknak az embereknek, akik nehéz időszakon mennek keresztül. A túlzottan és talán irreálisan optimista emberek hajlamosak lehetnek a nárcizmusra is.Az optimizmus elfogultsága arra is vezethet, hogy az emberek egészséges kockázatokat vállalnak, és kockázatos viselkedésformákba bocsátkoznak, mert alábecsülik saját veszélyességi szintjüket.

Bár egyes kutatások rámutattak a túlzott optimizmus lehetséges buktatóira, a legtöbb tanulmány alátámasztja azt az elképzelést, hogy az optimizmus és az általános egészségi állapot között pozitív kapcsolat van. Az optimizmus például előre jelzi a jobb fizikai egészséget, ahogy az emberek idősödnek. Az optimizmussal kapcsolatban talán az a legbíztatóbb, hogy olyan készségekről van szó, amelyeket meg lehet tanulni és a gyakorlatba lehet ültetni.

Végső soron a tanult optimizmus többről szól, mint a jólét javításáról vagy az olyan pszichológiai betegségek elhárításáról, mint a depresszió vagy az alacsony önbecsülés.

Seligman szerint ez az életcélunk megtalálásához vezető út is lehet. Az optimizmus felbecsülhetetlenül fontos az értelmes élethez. A pozitív jövőbe vetett szilárd hittel belevetheted magad annak szolgálatába, ami nagyobb, mint te vagy.

#tanult-viselkedes