Mi a súly stigma

Ez a testsúly előítéletesség eredménye, amely a testsúlyhoz kapcsolódó negatív vélemények és ideológiák. Társadalmunkban elterjedt az a feltételezés, hogy a nagyobb testalkatú egyének lusták vagy akaraterő híján vannak. A testsúly-előítélet már egészen fiatal korban elkezdődhet, és már 3-5 éves korú gyermekeknél is megfigyelték.2 Ez természetesen ahhoz vezethet, hogy a gyermekeknél testképzavarok alakulnak ki, amelyek a felnőttkorban is fennállhatnak.

A testsúly megbélyegzése a diszkrimináció egyik gyakori formája társadalmunkban, amely elterjedtségét tekintve a faji megkülönböztetéssel egyenrangú. A nagyobb testsúlyú egyének számos köz- és magánterületen szembesülnek a diszkriminációval - iskolában, munkahelyen, egészségügyi intézményekben, ruházati boltokban és a médiában, hogy csak néhányat említsünk. Egy tanulmány szerint a testsúly megbélyegzése 66%-kal nőtt az Egyesült Államokban az 1990-es évek közepe és a 2000-es évek között.

A testsúly előítélet és a kulturális megbélyegzés

Kultúránk folyamatos elfogultsága a vékony, ideális testalkat felé erősítette azt a kollektív véleményt, hogy a túlsúlyos emberek valahogy kevésbé kívánatosak vagy méltóak.

A média a nagyobb testsúlyú embereket régóta vonzónak, nem vonzónak és nevetség tárgyának ábrázolja. A reklám- és marketingkampányok gyakran a nagyobb testalkatú egyéneket állítják be a gyorséttermi vagy gyorséttermi ételek eladására, ami megerősíti a már meglévő előítéleteket.

Mint ilyenek, ezek a "kövérséget megszégyenítő" sztereotípiák állandósítják a testsúly megbélyegzését a kultúránkban. A probléma nem feltétlenül a túlsúly vagy a "kövérség" - a probléma az ezt körülvevő megbélyegzés. Bár a testpozitivitás mozgalom az elmúlt években előrelépéseket tett annak érdekében, hogy a média és a mainstream kultúra elfogadhatóbbá tegye a különböző testalkatú, méretű és képességű embereket, joggal mondhatjuk, hogy még mindig van mit tennünk, mielőtt a testsúly megbélyegzését felszámolnánk.

Miért fontos a testpozitivitás

A testsúlystigma hatásai: A túlsúlyos emberekkel szembeni megbélyegzés valójában mindenféle méretű embernek árt. A "kövér" szót ritkán kérdőjelezik meg a beszélgetésekben, még akkor is, ha pejoratív módon használják. Az elhízás elleni "háború", amelynek célja néha úgy tűnik, hogy az embereket diétára ijessze és szégyenítse meg, részben hibás.

A kutatások azt mutatják, hogy a testsúly megbélyegzése valójában az elhízási járvány egyik mozgatórugója, amely hozzájárul a súlygyarapodáshoz és a rossz egészségi állapothoz. A diétaipar, amely tévesen azt sugallja, hogy az ember a mérleggel megválaszthatja a súlyát, szintén hozzájárult. Valójában a diéták hosszú távon ritkán működnek.

A testsúlyt nagyrészt a genetika és további, gyakran az egyénen kívül álló tényezők határozzák meg. Az Obesity Action Coalition azt is megjegyzi, hogy az elhízás stabilitásával és ok-okozati összefüggéseivel kapcsolatos hiedelmek hozzájárulnak a negatív hozzáálláshoz és a testsúly megbélyegzéséhez. Például az elhízás által érintett emberek nagyobb valószínűséggel szembesülnek a megbélyegzéssel, ha úgy tekintik, hogy testsúlyukat kontrollálható tényezők, például a túlfogyasztás okozza, mint kontrollálhatatlan tényezők, például pajzsmirigybetegség.

Ilyen esetekben az emberek az elhízást inkább személyes döntésnek tekintik, mint súlyos egészségügyi állapotnak. A zsír- és testszégyenítés nem hatékony taktika az egyének fogyásra való rávezetésére. Valójában veszélyes. A kutatások azt mutatják, hogy a testsúly megbélyegzése hozzájárul a falásrohamokhoz és a súlygyarapodáshoz, amelyek mind fizikailag, mind érzelmileg károsak lehetnek. A testsúly megbélyegzése szintén hozzájárul a szégyenérzethez, és táplálja az étkezési zavarokat.

A nagyobb testben élő egyének rendszeresen tapasztalják a súlystigmát. Az olyan alapvető tevékenységek, mint a testmozgás, az étkezés és a vásárlás, mind kiválthatják a kötekedést és/vagy azt az érzést, hogy az egyén teste nem elfogadható, ami növeli a szégyenérzetet és a szorongást. A kisebb testalkatú egyéneket is érinti a testsúly megbélyegzése. A kövérségtől való félelem vezethet néhány olyan viselkedésformához, amely étkezési zavarokat okozhat, és még a felépülést is megnehezítheti.

Milyen a súly stigma

A kutatások azt mutatják, hogy a nagyobb testsúlyú egyének hátrányos megkülönböztetéssel szembesülnek a munkahelyen, akadályokkal az oktatásban és negatív hozzáállással az egészségügyi szakemberek részéről. A következő példák azt mutatják, hogy a mögöttes előítéletek által okozott súlystigma hogyan érvényesül a való életben:

2013-ban Geoffrey Miller, az Új-Mexikói Egyetem pszichológiaprofesszora és a New York-i Egyetem vendégprofesszora egy kövérséget megszégyenítő tweetet küldött: "Kedves elhízott doktorjelöltek: ha nem volt elég akaraterőtök ahhoz, hogy abbahagyjátok a szénhidrátevést, akkor nem lesz elég akaraterőtök a disszertációhoz sem #igazság.

2015-ben a Facebookon megjelent a "Project Harpoon", amelyben nagyobb testű modellek és hírességek fotóit állították szembe a róluk készült photoshoppolt képekkel, hogy megmutassák, hogyan tűnhetnének karcsúbbnak. A kisgyerekeket gyakran cikizik és zaklatják a súlyuk miatt. Például 2011-ben egy 6 éves gyermek arról számolt be, hogy az óvodában "dagadt nadrágosnak" és "nagy, kövér, elefántlánynak" nevezték.

A légitársaságok ülései egyre kisebbek, és nem férnek el a nagyobb egyének. Egyes légitársaságok a nagyobb testű utasoktól további ülőhely vásárlását követelik meg.

Egy 2015-ös tanulmány szerint a gyermekek körében népszerű televíziós műsorok epizódonként akár 14 alkalommal is tartalmaznak kövérséget megszégyenítő megjegyzéseket. Általában senki sem száll szembe a kövérséget megszégyenítő szereplővel, és a kötekedést gyakran nevetés követi.

A nagyobb testalkatú betegeket az egészségügyi intézményekben diszkriminálják. Amikor orvoshoz fordulnak, gyakran azt mondják nekik, hogy a tüneteik a túlsúly következményei, így panaszaikat nem mindig vizsgálják ki teljes körűen.

Lehetséges-e leküzdeni az implicit előítéletességet?

Az Obesity Action Coalition (OAC) egy olyan szervezet, amely az elhízással kapcsolatos negatív stigma felszámolásán dolgozik. Számos online forrást kínál, mint például az Understanding Obesity Stigma (Az elhízás stigmájának megértése), és évente kongresszust is tart. A csoport elindította a StopWeightBias országos kampányt is. A UConn Rudd Center for Food Policy and Obesity (UConn Rudd Center for Food Policy and Obesity) nevű multidiszciplináris politikai kutatóközpontot is megnézheti, amely vezető szerepet tölt be a testsúlystigmával kapcsolatos kutatásokban és szakpolitikákban.

A szervezet számos forrással rendelkezik, többek között iránymutatásokkal az elhízás által érintett személyek médiában való ábrázolásához és eszközkészletekkel az egészségügyi szolgáltatók számára a súlybeli előítéletek megelőzéséhez. A testsúly megbélyegzése és az előítéletek mélyen beivódtak a kultúránkba, de mindannyian tehetünk azért, hogy felvilágosítást kapjunk a kérdésről.

Azt is beismerhetjük, hogy hol voltunk részesei ennek az előítéletességnek, és hol állandósítottuk a stigmákat. Fontos megjegyezni, hogy ha a túlsúly befolyásolja az egyén általános egészségét és jólétét, akkor teljesen rendben van, ha pozitívan állunk a testünkhöz, és még mindig a súlyfelesleg leadása a célunk. Amíg az egészségre és nem a soványságra helyezzük a hangsúlyt, addig minden test elfogadását elősegítjük.